hogy London nem egy elképesztően izgalmas varos
És sosem fogom azt mondani,
hogy nem érte meg itt eltölteni azt a 16 mínusz 3 évet
De elolvasva a WMN-en ezt a cikket,
ültem egy kicsit a semmibe meredve,
és elgondolkoztam ezeken a számomra féligazságokon,
amiket éveken keresztül mondogattam én is magamnak,
1. Aktív hétköznapok,
Valóban akkora a város, és olyan sok a látnivaló, hogy nem veszi észre az ember, hogy lesétálta a félhavi adagot egyben
de (surprise, surprise)
a cikkben említett hétköznapok, azok, maximum a mi hétvégéink.
persze, ha nem vagyunk éppen végtelenülkifingva kimerülve a heti rohanásban
Mióta van Aron, azóta a Szombat az családi nap, szóval akkor igyekszünk valamit csinálni
de a hétvégéből egy napot így is zombi módban töltünk kicsi, szürke köddel az agyunk helyén
ilyenkor vagy csak úgy elvagyunk, vagy ha szar napuk van,
akkor össze is veszünk
feszültséglevezetés képpen
Mi hétköznap nem sétáljuk le a napi 10 km-t,
Nem megyünk parkba
csak amikor reggel 9-kor munkába menet
és este 5:55-kor Aronért menet
kurvagyorsan átbiciklizem rajta a rohanásban
Nem nézünk várost elmerengve,
hanem nyomjuk ugyanazt az útvonalat, a lehető leggyorsabban
hogy legyen 10 perccel több időnk
ÉLNI
merthogy nagy a város, mint említettem,
a napi közlekedés simán lehet 2x1,5 óra
ha az ember véletlenül a város másik végén dolgozik és az bizony sokat elvesz..a mindentől
Viszont cserébe ezért a 13 évnyi tréningért nem parázunk a Nagymaros-Budapest távolságtól
(Hozzá kell tennem azért, hogy én a nagyon szerencsés 1%-ba tartozom a 20 perc biciklizéssel a munkahelyre,
szóval nem sírok ezen - volt rosszabb is)
2. Biztos van nálad esőkabát és napszemüveg
a cikkben említett hétköznapok, azok, maximum a mi hétvégéink.
persze, ha nem vagyunk éppen végtelenül
Mióta van Aron, azóta a Szombat az családi nap, szóval akkor igyekszünk valamit csinálni
de a hétvégéből egy napot így is zombi módban töltünk kicsi, szürke köddel az agyunk helyén
ilyenkor vagy csak úgy elvagyunk, vagy ha szar napuk van,
akkor össze is veszünk
feszültséglevezetés képpen
Mi hétköznap nem sétáljuk le a napi 10 km-t,
Nem megyünk parkba
csak amikor reggel 9-kor munkába menet
és este 5:55-kor Aronért menet
kurvagyorsan átbiciklizem rajta a rohanásban
Nem nézünk várost elmerengve,
hanem nyomjuk ugyanazt az útvonalat, a lehető leggyorsabban
hogy legyen 10 perccel több időnk
ÉLNI
merthogy nagy a város, mint említettem,
a napi közlekedés simán lehet 2x1,5 óra
ha az ember véletlenül a város másik végén dolgozik és az bizony sokat elvesz..a mindentől
Viszont cserébe ezért a 13 évnyi tréningért nem parázunk a Nagymaros-Budapest távolságtól
(Hozzá kell tennem azért, hogy én a nagyon szerencsés 1%-ba tartozom a 20 perc biciklizéssel a munkahelyre,
szóval nem sírok ezen - volt rosszabb is)
2. Biztos van nálad esőkabát és napszemüveg
Valóban változékony az időjárás
hiszen ez egy sziget
Hello BBC weather
és az elmúlt 5 évben tényleg meglepően sokat süt a nap
Hello climate change
viszont
MINDIG
fúj a szél
MINDIG
őrjítő
Hello climate change
viszont
MINDIG
fúj a szél
MINDIG
őrjítő
..
Ja, mert ez egy sziget
3.Balerinacipő, Edzőcipő télen-nyáron
Az "őslakos" angolok valóban leszarjak, milyen idő van.. ha Essex-ből vet a jósors egy péntek estén Londonba, akkor meg igazán odateszed magad a levetkőzött felöltözésben
De hááááttt...
hogy akkortól lennék igazi londoni, amikortól először tapicskolok az átázott cipőmben
ehhhmm..
mivel tényleg nem esik annyit,
ezért, hát,
nekem ilyen nem volt
és csak látom, tátott szájjal bámulom, még mindig ennyi év után is, a hideghez teljesen másképp álló, ebben az országban nevelkedett, főleg fiatalok divat orientált öltözködési szokásait
De utánuk csinálni, így akklimatizálódni eszembe sem jutott
ki a fene akar egy jó kis hugyhólyag gyulladást a novemberben harisnyanélkül, balerina cipőben korzózástól?
engem felöltöztettek a szüleim amikor hideg volt,
nekem nem szokott hozzá ehhez a kis testem gyerekként,
nem úgy mint az itteni gyerekeknek, a folyamatosan taknyos orrukkal,
a kilógó derekukkal, a meztelen talpacskáikkal, amikor anyu kabátban, sálban tolja a babakocsit.
A kurva hideg, huzatos lakásokról meg ne is beszéljünk,
nálunk egész télen fullon ment a fűtés
aminek már az említésétől egy igazi angol helyben szívinfarktust kapna
de ha angol lenne a pasim, engem már rég elvitt volna a tüdőgyulladás
Aron, úgy nézett ki, mint egy asztronauta egész télen,
a sok réteg ruhától,
kérdezték is a bölcsiben, hogy szerintünk nincs-e túlöltöztetve a gyerek
ami azt jelenti magyarra fordítva, hogy "kedves anyuka/apuka megőrültek maguk?
de mi nem akartunk ébren tölteni az éjszakát a köhögéstől
és aztán a kialvatlanságon nyavajogni...
ami szintén nagyon divatos itt, ha gyereked van
de ez egy másik történet
4. Örök albérlők otthona
Valóban elképesztően drágák a lakások,
főleg a magyar átlagkeresethez viszonyítva
dehát otthon is drágák a lakások
itt csak többet fizetsz, es jóval többet is keresel
itt is 20-30 évre vesz fel az ember kölcsönt, csakúgy mint otthon
és aztán valahol a 4-6. zónában vesz egy lakást
kb Vácon, Budapesthez képest, de az itt tényleg nem távolság
lehetőleg jó közlekedésnél
(lasd fentebb: utazással eltöltött idő)
Én nem gondolom, hogy furán néz bárki is.
Szerintem az albérletben az időfaktor az sokkal inkább közrejátszik
Az, hogy London az egy hosszútávú átutazókkal teli város
szóval arra az 5-10 évre nem biztos, hogy az embernek prioritás a saját lakás
plusz a foglaló összerakásához is kell spórolni jócskán,
és a kredit megbízhatóságot is fel kell építeni,
hogy a bank megbízzon benned (muhahaha)
és ez mind idő
és London nem egy nyugis, hátradőlős város
Work hard, Play hard,
ahogy itt mondják
ehhez hozzá kell szokni, fel kell hozzá nőni
és kurvára ki lehet benne merülni
szóval, mire odérsz, hogy vennél valamit, inkább elköltözöl
egy nyugisabb vidékre - akár országon belül
de legtöbb esetben visszaköltöznek az emberek az eredeti hazájukba
a barátaid már úgyis régen megtették
Persze mindig vannak kivételek, akik képesek maradni
és vannak olyanok is akik képesek venni lakást
(legtöbbször erős hátszéllel értsd szülői segítséggel)
például az összes kollégám, aki idősebb, mint 35
és mégcsak nem is a túlfizetett bankszektorban dolgozom
5. Nade, hol a kert?
Tegye fel a kezét, akinek Budapesten van kertje
Ahh..te ott hátul a sarokban, te is Budan laksz?
Na, ennél sokkal többen vannak Londonban
az elképesztő mennyiségű sorháznak köszönhetően
a cikkben említett közösségi kertek, igen vannak
mondjuk nekem meggyőződésem,
hogy inkább a közösségin van a hangsúly, mint a kerten
ebben a városban, ahol az ember irtó könnyen lehet
magányos
a kultúrának - united kingdom of small talk
és a város nagyságának
és az "átutazásnak" köszönhetően
persze szuper ha van erre ideje az embernek
nekünk nem lenne
ezért béreltünk olyan lakást, aminek tetőterasza van
kikötés volt, amikor kerestünk, hogy legyen erkély, terasz vagy kert,
mondjuk a cigizés miatt akkor még
nem a paradicsom miatt
de nem volt nehéz dolgunk
...
na innen folytatom,
most mennem kell,
már délután 1 óra van,
és már most biztos, hogy
nem fogunk odaérni a szintén Londonban lakó barátainkhoz
kettőre...
jövünk Eszter, Andás, Flóra és Simi.
bocsánat
de késünk,
de majd jól ráfogjuk a közlekedésre
De hááááttt...
hogy akkortól lennék igazi londoni, amikortól először tapicskolok az átázott cipőmben
ehhhmm..
mivel tényleg nem esik annyit,
ezért, hát,
nekem ilyen nem volt
és csak látom, tátott szájjal bámulom, még mindig ennyi év után is, a hideghez teljesen másképp álló, ebben az országban nevelkedett, főleg fiatalok divat orientált öltözködési szokásait
De utánuk csinálni, így akklimatizálódni eszembe sem jutott
ki a fene akar egy jó kis hugyhólyag gyulladást a novemberben harisnyanélkül, balerina cipőben korzózástól?
engem felöltöztettek a szüleim amikor hideg volt,
nekem nem szokott hozzá ehhez a kis testem gyerekként,
nem úgy mint az itteni gyerekeknek, a folyamatosan taknyos orrukkal,
a kilógó derekukkal, a meztelen talpacskáikkal, amikor anyu kabátban, sálban tolja a babakocsit.
A kurva hideg, huzatos lakásokról meg ne is beszéljünk,
nálunk egész télen fullon ment a fűtés
aminek már az említésétől egy igazi angol helyben szívinfarktust kapna
de ha angol lenne a pasim, engem már rég elvitt volna a tüdőgyulladás
Aron, úgy nézett ki, mint egy asztronauta egész télen,
a sok réteg ruhától,
kérdezték is a bölcsiben, hogy szerintünk nincs-e túlöltöztetve a gyerek
ami azt jelenti magyarra fordítva, hogy "kedves anyuka/apuka megőrültek maguk?
de mi nem akartunk ébren tölteni az éjszakát a köhögéstől
és aztán a kialvatlanságon nyavajogni...
ami szintén nagyon divatos itt, ha gyereked van
de ez egy másik történet
4. Örök albérlők otthona
Valóban elképesztően drágák a lakások,
főleg a magyar átlagkeresethez viszonyítva
dehát otthon is drágák a lakások
itt csak többet fizetsz, es jóval többet is keresel
itt is 20-30 évre vesz fel az ember kölcsönt, csakúgy mint otthon
és aztán valahol a 4-6. zónában vesz egy lakást
kb Vácon, Budapesthez képest, de az itt tényleg nem távolság
lehetőleg jó közlekedésnél
(lasd fentebb: utazással eltöltött idő)
Én nem gondolom, hogy furán néz bárki is.
Szerintem az albérletben az időfaktor az sokkal inkább közrejátszik
Az, hogy London az egy hosszútávú átutazókkal teli város
szóval arra az 5-10 évre nem biztos, hogy az embernek prioritás a saját lakás
plusz a foglaló összerakásához is kell spórolni jócskán,
és a kredit megbízhatóságot is fel kell építeni,
hogy a bank megbízzon benned (muhahaha)
és ez mind idő
és London nem egy nyugis, hátradőlős város
Work hard, Play hard,
ahogy itt mondják
ehhez hozzá kell szokni, fel kell hozzá nőni
és kurvára ki lehet benne merülni
szóval, mire odérsz, hogy vennél valamit, inkább elköltözöl
egy nyugisabb vidékre - akár országon belül
de legtöbb esetben visszaköltöznek az emberek az eredeti hazájukba
a barátaid már úgyis régen megtették
Persze mindig vannak kivételek, akik képesek maradni
és vannak olyanok is akik képesek venni lakást
(legtöbbször erős hátszéllel értsd szülői segítséggel)
például az összes kollégám, aki idősebb, mint 35
és mégcsak nem is a túlfizetett bankszektorban dolgozom
5. Nade, hol a kert?
Tegye fel a kezét, akinek Budapesten van kertje
Ahh..te ott hátul a sarokban, te is Budan laksz?
Na, ennél sokkal többen vannak Londonban
az elképesztő mennyiségű sorháznak köszönhetően
a cikkben említett közösségi kertek, igen vannak
mondjuk nekem meggyőződésem,
hogy inkább a közösségin van a hangsúly, mint a kerten
ebben a városban, ahol az ember irtó könnyen lehet
magányos
a kultúrának - united kingdom of small talk
és a város nagyságának
és az "átutazásnak" köszönhetően
persze szuper ha van erre ideje az embernek
nekünk nem lenne
ezért béreltünk olyan lakást, aminek tetőterasza van
kikötés volt, amikor kerestünk, hogy legyen erkély, terasz vagy kert,
mondjuk a cigizés miatt akkor még
nem a paradicsom miatt
de nem volt nehéz dolgunk
...
na innen folytatom,
most mennem kell,
már délután 1 óra van,
és már most biztos, hogy
nem fogunk odaérni a szintén Londonban lakó barátainkhoz
kettőre...
jövünk Eszter, Andás, Flóra és Simi.
bocsánat
de késünk,
de majd jól ráfogjuk a közlekedésre
